„A »terrorellenes művelet« napi költsége ötmillió euró, azaz 1,6 milliárd forint. Ennyiből az üzlet minden szakaszán bőven lehet keresni: annak is, aki Nyugatról fegyvert szállít, annak is, aki közvetít, és annak is, aki átveszi. A »fronton« aztán ennek a nagyszerű folyamatnak köszönhetően nincs sem meleg téli felszerelés, sem páncélmellény, az ellátás pedig a hősi második világháborús időket idézi. Ide érkezik majd a háromezer kárpátaljai – ne szépítsük, ágyútölteléknek. A múlt évi harcokban több kárpátaljai esett el, mint az afganisztáni háború tíz éve alatt összesen.
A mostani háromezer persze állítólag nem lesz újonc, azokat viszik, akik »korábban már teljesítettek katonai szolgálatot, vagy a haderő számára szükséges szakmával, szakképesítéssel rendelkeznek«. Főleg az utóbbi egy egzakt, könnyen behatárolható kategória. A háromezer kényszerű katonaanyának és katonafeleségnek azonban nem kell idegeskednie, hiszen Kijevben megígérték, ezúttal a behívottakat »megfelelő módon kiképezik és felszerelik«. Ki ne ontaná el ezután csókokkal a tévéképernyőt, amikor feltűnik Petro Porosenko elnök? Az ukrán államfő egyébként azt is megígérte, hogy azoknak a 20 és 27 közötti fiataloknak, akiket a háromezren kívül márciusig egyszerűen besoroznak, szintén elmagyarázzák, miképp kell elsütni egy Kalasnyikovot vagy egy M16-os tengerentúli raktárpuskát. S természetesen a közelébe sem mennek Délkelet-Ukrajnának…
Mozgósítás, a sorkötelezettség helyreállítása, a nagyarányú fegyverkezés, a Kijevet elárasztó tengerentúli katonai tanácsadók természetesen mind azt szolgálják, hogy minél sikeresebben valósuljon meg a tavaly őszi minszki békeegyezség. Ez az a dokumentum, amelyet az ukrán hatóságok és az oroszbarát felkelők is a saját szájuk íze szerint értelmeznek – egyben értenek egyet, hogy a másik nem vonta ki nehézfegyvereit a szemben álló csapatokat elválasztó úgynevezett pufferzónából, és folyamatosan provokál.”